Erre a tévhitre szeretnék egy kis mélyebb betekintést nyújtani, illetve eloszlatni minden olyan kérdést ami esetleg felmerülhet a tudatallattinkban ezzel kapcsolatban.
A hőálló üveg olyan üveg, amely ellenállóbb a hőhatásokkal szemben, mint a közönséges üveg. Ezért alkalmas ipari, építőipari és főzési célokra, ahol a hőmérséklet-változások miatt a közönséges üveg valószínűleg összetörne. A hőálló üveg általában boroszilikát üveg, edzett üveg vagy üvegkerámia.
A legtöbb anyag melegítéskor kitágul, lehűléskor pedig összehúzódik. Ezt a tulajdonságot hőtágulásnak nevezzük, és azt a számot, amely megadja, hogy egy adott anyag mennyit tágul vagy húzódik össze, hőtágulási együtthatónak nevezzük. Az üvegnek nagy a hőtágulási együtthatója, ami azt jelenti, hogy melegítéskor nagyon gyorsan tágul. Ez a gyors tágulás az üveg összetörését okozhatja, amit hősokknak nevezünk. Az üveg kémiai összetételének, gyártási módjának vagy mindkettőnek a megváltoztatásával, az üveg ellenállóvá tehető a hirtelen hőmérséklet változásoknak. Ezeket az üvegeket nevezzük hőállónak.
A legtöbb közönséges üveg szilícium-dioxid, mész, nátrium-karbonát és kis mennyiségű más ásványi anyag keverésével készül. Ez az úgynevezett normál üveg, amelyből ablaküveget gyártanak. A 19. század végén Otto Schott német vegyész feltalálta a boroszilikát üveget, amikor bórt adott a keverékhez.
A boroszilikát üveg könnyebb és erősebb, mint a normál üveg, magasabb az olvadáspontja, és sokkal alacsonyabb a hőtágulási együtthatója. Hőálló laboratóriumi üveg eszközökhöz, például kémcsövekhez, sütő- és tálalóedények-hez, valamint olyan ipari alkalmazásokban használják, ahol nagy hőállóságra van szükség, például hőszigetelő csempéhez. Kiváló minőségű optikai üvegként is használják - például nagy távcsövekben -, mivel jól átereszti a fényt és ellenáll az alakváltozásnak.
Ha kíváncsi vagy arra is, hogy milyen hőálló üvegek vannak, illetve hogy mi a különbség köztük, melyik a megbízhatóbb, melyiket teheted fel nyílt lángra is, stb. iratkozz fel hírlevelemre.
